Nagy István ► műsorvezető ► szerkesztő

Mi, felnőttek, mindannyian gyilkosok vagyunk… Megöljük és jó mélyre temetjük a bennünk lakó gyermeket. Aztán csodálkozunk, hogy végig kell vezekelnünk egy sivár életet. Amikor gyerek voltam, kis piros spílhózniban küldtek ki a játszótérre, udvarra, utcára, amiben aztán kúszhattam, mászhattam, hempereghettem kedvemre, mert nem kellett félteni, hogy koszolódik, vagy szakad. Azóta sem voltam olyan boldog és felszabadult.
Most felkínálom napi két órában a lehetőséget, Kedves Hallgató, hogy újra felszabadultan játsszunk együtt a szavakkal, az ötletekkel, az élet „komoly” dolgaival, és miért ne?! – a tűzzel is…
Gyere, és vedd fel a rég elveszettnek hitt, egykori „spílhóznit”, és hemperegjünk kedvünkre, mint egykori gyermek-önmagunk.
SPÍLHÓZNI – nem koszolódik, nem szakad!

• Spílhózni